~ ÁK, (1)
~ ÁK, (1), néhány nevet képez, melyekben némi gúnynyal vegyes értemény rejlik, milyenek: isz-ák, nagyiható, részeges; eszeny-ák, nagyehető; decs-ák, dicsekedő, hányiveti, kérkedő; tud-ák, tudósságot fitogtató. A fon-ák eredetileg: fen-ék. Előfordul némely vezetéknevekben is: Bacsák, Csicsák. Középképző ezen hangutánzókban: szip-ák-ol, berny-ák-ol, bok-ák-ol, czik-ák-ol. A tót nyelvben igen divatos képző. Ěgyébiránt részletesen és hasonlítva l. K, mint képző.
