~ ÁL, (1)
~ ÁL, (1), hangrendileg vékonyhangu párhuzamos társa ÉL, néhány igékből főneveket képez, pl. val-ál, régies am. (possessio); hal-ál, fon-ál, föd-él, köt-él. Ezen képző valószinűleg az illető igék részesülőjéből fejlett ki, ily módon: val (elavult ige), val-ó, val-a, val-a-l, val-ál; hal, hal-ó, hal-a, hal-a-l, hal-ál, és így: fonó, fona, fonal, fonál; kötő, köte, kötel, kötél; födő, föde, födel, födél. Hogy ezekben eredetileg rövid al el létezett, onnét gyanítható, mert némelyek csakugyan ékvesztők, mint: fonal, kötel, födel, némelyek csupán rövidek, mint: vonal, fiatal (= fiadal, fiadó), lepel, stb. V. ö. ~ ALY, ĚLY, képző.
