ÁLLAPIK
ÁLLAPIK, (áll-ap-ik); k. m. állap-tam, ~tál, ~ott. Kiavult ige, mely csak származékaiban él, mint: állapot, állapodik, állapodás. „És ime az Úr angyala megállapék mellettěk.“ Káldi, Luk. II. 9. „És leszállván Jézus azokkal állapék mezőhelyen.“ „Mikor kedig megállapnának őtet kérdezvén.“ „Megállapának messzől.“ „És állapván hát megől ő lábainál.“ Münch. cod. „És állapék a királyi háznak pitvarában.“ „És bemenvén állapék ő orczája előtt.“ Bécsi cod. „De magában nem állapék.“ Sz. Katalin verses legendája. „Erősen megállapik (= megáll) ő fogadása.“ Benigna asszony imádságos könyve. Ma állapodik és áll használtatik helyette. Egyébiránt valószinű, hogy hajdan létezett állap főnév is, mint: alap, csillap, ülep, telep, terep, közep.
