ÁLTALÁNOS
ÁLTALÁNOS, (által-án-os) mn. tt. általános-t, vagy ~at, tb. ~ak. 1) Ami bizonyos sokaságnak minden részeire kiterjed, kivétel nélküli, közönséges. Általános panasz, elégületlenség. Általános szükség, pénzhiány. Általános öröm, vigság. 2) Bölcseleti ért. föltétlen, a maga nemében szükséges. Ellentéte: föltétes. (Absolutum et conditionatum).
