ÁSKÁL
ÁSKÁL, (ás-og-ál) gyak. áth. m. áskál-t. Gyakran, folytonosan, ismételve, de csak kicsinben vagy kisebbféle eszközzel ás. Ikerítve: áskálvéskél. Körmökkel, késsel áskálni a földet.
Képzője kettős gyakorlati, t. i. og és ál, s hasonlók hozzá: vájkál = vájogál, turkál = turogál, szurkál = szurogál, irkál = irogál stb. V. ö. KÁL, KÉL, képző.
