BALLAG
BALLAG, (ball-ag) önh. m. ballag-tam, ~tál, ~ott. Kényelmesen, nem sietve, mintegy testét billegetve jár, mendegél; mint az szokott, kinek járáson kivül egyéb czélja nincs. Kiballagni a szomszéd faluba. Ballagjunk! Majd csak elballagunk. Mondják a legelő barmokról is, mennyiben lassan lépegetve haladnak tovább. Kicsinyítő ikertársa: billeg. „Juhászlegény furulyál, billegballag meg megáll.“ Népd.
