BOR, (1)
BOR, (1), elvont gyöke több külön családot képező származékoknak. 1) Erős, rengő, mély hangot utánoz a borbora, v. barbora, bordó hangszerek neveiben. 2) Takarót, födőt jelent ezekben: ború, borúl, borít, borong, borda, borona; változattal: bur, p. a burok, burkol, burjány származékokban. A törökben is bürümek am. borítni. 3) Metszésre, hasításra vonatkozik: borotva, borázda, s rokonai bar, ber, melyekből barkócza, berecz származtak 4) Jelent valami gömbölyüt a bors, borsó, boróka szókban. 5) Ezekben: borz, borzas, borzad, borzaszt, fölmerevedést, magasodást jelent, s rokona magas hangon ber, mint a berz, berzenkedik szók gyöke. V. ö. R gyökhang.
