CSA
CSA vagy CSÁ, 1) elvont gyök, melynek származékai jelentenek az egyenes útról, iránytól eltérést, félrehajlást, kifelé görbedést, illetőleg ilynemű mozgást, milyenek: csáb, ettől: csába, csábít stb. továbbá csák, a régi süvegek kétfelé álló szárnyai, honnan: csákószarv, csákósüveg; csákla vagy csáklya, kifelé görbedő kajcsos eszköz; csákány, kajmós bot vagy fegyver vagy fuvó hangszer; csámpa, csámpás, kifelé görbedő lábu; csámolyog, görbegurbán jár; csajbos, csajkó, csánk, csavar vagy csafar, csáforta, stb. Rokonai: sa, a félrebiczegést jelentő sánta, és görbe nézésü sanda származékokban, továbbá: ta, mint tántorog, támolyog származékok gyöke; sza sze, té, ezen szókban: szana, szét, szél, széled, tétova. 2) Önálló szó, melylyel az ökörhajtók élnek, midőn azt akarják, hogy az ökör egyenes menéséből jobb félre, azaz tüledre térjen. Csa Betyár! Csá Gombos!
„Csa Szőke, hajsz Tartsa!
Iga nyakad tartsa.“
Iga nyakad tartsa.“
| Beniczky Péter a XVII. században. |
Fölveszen némely ragokat is. Csára terelni a tinót. Csának fordult az ökör. Ellenirányban: hajsz! Egyik csára, másik hajszra, azaz, egyik jobb, másik bal felé. Km. Ne vidd csára az éneket. A török nyelvben is: csa. Máskép és további összetétellel: csálé, csáli; l. ezt.
