CSÁK
CSÁK, (csa-ak vagy csá-ak) fn. tt. csá-kot. Több származékoknak mint: csákó, csáklya, csákány, törzsöke. Jelenti valamely testnek, eszköznek, műnek azon részét, hegyét, csúcsát, mely félre, kifelé (csára) hajlik. A régi süvegek csákja. Horognak, csáklyanemű eszköznek csákja. Képzésre olyan mint: fe-(fej)ből fék, cső- vagy csé-ből csék. Rokona a bogarak szarvát jelentő csáp. Hasonlók hozzá a szanszkrit çákhá (ág), latin cacumen, német Zacken, Haken, Zweig, stb.
