CSALOGÁNY
CSALOGÁNY, (csal-og-ány) fn. tt. csalogány-t, tb. ~ok. Ujabb időben a költői nyelvben felkapott, s közönségessé lett szó, a régies és görög származatú fülemile helyett. Átv. értel. ékes szavú énekesnő. Szinház csalogánya.
Elemezve am. éneke által párját csalogató, hivogató madár. Egyébiránt lehetne csajogány is a csevegést jelentő csaj gyöktől.
