CSAPÓ, (1)
CSAPÓ, (1), (csap-ó) fő- és mn. tt. csapó-t. 1) Mesterember, ki durva posztót, szűrt kallóban készít. Gyöngyösi, pápai, privigyei, tatai csapók. 2) Sugár az ostor végén. 3) Bőrből készült nyeles eszköz, melylyel a legyeket verik, légycsapó. 4) Lásd: CSAPÓFA. 5) Mint melléknév, aki vagy ami csap, vagy szenvedőleg, (inkább csak összetételekben), ami csapatik vagy csapódik.
