CSÉK
CSÉK, fn. tt. csék-ět. 1) Nagyobb hímállatnak, különösen bikának nemzővesszeje. Máskép: csök. Bikacsék. Száraz bikacsékkel megverni valakit. Innen átv. ért. a virágok hímszála, porhona (stamen). Ez érteményben elemezve; csé-k, a csé, csév, cső gyöktől, oly képzéssel, mint: fe-ből (caput) fék (capistrum). 2) Molnár A. szerint am. csűg, az állati lábszárnak egyik csont-íze, melyet a játszó gyermekek bottal ütni, s likba hajtani szoktak. Néhutt: csülk. A persában csúk am. membrum virile. (Vullers).
