CSĚNG
CSĚNG, (csěn-ěg) önh. m. csěng-tem, vagy ěttem, ~tél, vagy ~ěttél, ~ětt. htn: ~ni, vagy ~eni. Mondatik 1) a megérintett érczről, érczlemezről, vagy más érczműről, midőn bizonyos hangot ad folytonosan. Csengenek a toronybeli kis harangok. 2) a fülekről, midőn a levegő mozgása rendkivüli nyiláson hat beléjök. Cseng a fülem, hirt hallok. Cseng-peng, csengő-pengő. Tájejtéssel: csöng.
