CSÚCS
CSÚCS, CSUCS, (1), (lásd: CSÚ) fn. tt. csúcs-ot. Felhangon csűcs, mi ismét am. a kicsinyített cső, azaz csőcs. Jelenti tulajdonkép a hěgyěs, szegletes, testnek legvékonyabb, legkeskenyebb részét, azaz végét. Tojás csúcscsa, orr csúcscsa. Csúcsra végződő szántóföld. Zacskó csúcscsa, csuklya csúcscsa. Rokon ért. jelenti valaminek tetejét, ormát. Hegy csúcscsa, torony csúcscsa, ház csúcscsa, süveg csúcscsa. A tyúkmony is megáll az asztalon, ha betöröd a csúcsát. (Km.) Csúcsra állítani valamit. A magas árvízból alig látszanak ki a fák csúcscsai. A szanszkritban csúdá tetőt, hegycsúcsot jelent.
