CSUTORA
CSUTORA, (csut-or-a) fn. tt. csutorá-t. Eredetileg am. csúcsosan csetert, v. tekert, csavart, esztergált stb. mintegy csucsora, oly képzéssel, mint: kukor, kukora, v. gugor, gugora. A közéletben, 1) Fából lapos gömbölyüre öszverakott, vagy esztergált kézbeli boros edény, máskép: kulacs, néhutt tréfásan, vörös gyurka. Csutora nélkül is elkél a jó bor. Csutorából inni. A! a! a! éljen a nagy csutora. Bordal. A török nyelvben is csotura vagy csotra. 2) Esztergált csont vagy más anyagból való szopóka a pipaszárakon, és némely fuvó hangszereken.
