CZÍM
CZÍM, CZIM, fn. tt. czím-ět. 1) Homlokirat, felirat: levélczím, könyvczím, házczím, fogadóczím. 2) Hivatalnév: mint országbiró, főispán, tárnok. 3) Tiszteletnév, mely születésnél, vagy hivatalnál, vagy polgári állásnál fogva illet valakit, pl. méltóságos, nagyságos, tisztelendő, tekintetes. 4) Törvényfejezet; így Verbőczi István törvénykönyve czímekre van felosztva. 5) Azon út és mód, melyen az adományozott birtok a királyi ügyészre szállott vissza, pl. magszakadási, hűtlenségi czím. 6) Az adományozott vagy máskép szerzett birtok alapja, ilyen az ujított adomány, királyi jóváhagyás, örök vallomány stb. czíme. 7) Azon név, mely alatt egyes kereskedőház, gyártó, iparűző, vagy egész társaság üzérletét folytatja. (Firma). 8) Azon kereskedőháznak stb. szokott aláirása.
Eléfordúl e szó rokon értelemben más nyelvekben is, ilyen a hellen Κυμα, latin cyma, franczia cime, német Kimme, Kamm, Gipfel, melyek mindnyájan megegyeznek abban, hogy valami feltünőt jelentenek. Némelyek a hellen σημα (am. jel) szóval rokonítják. Eredeti értelmére nézve kétségen kivűl azonos csim gyökkel. l. ezt.
