~D, (1)
~D, (1), névképző, segédhangzó nélkül járulván részint önálló, részint elvont gyökökhöz, mint: faj-d, hol-d, hó-d, föl-d, csen-d, min-d, gon-d, bár-d, kar-d, mor-d, zor-d, gerez-d stb., továbbá az and, énd, ond, árd öszvetett képzőkben, mint: gal-an-d, bel-én-d, bol-on-d, csal-ár-d. Ezekben és hasonlókban, a midőn t. i. már mellékněvhez járul: kicsi-d, apró-d, lassu-d, karcsu-d, hosszu-d, könnyü-d, gyöngé-d, az alapfogalomnak némileg kicsinyítő, vagy mérséklő értelmet kölcsönöz, épen úgy, mint az ~s, pl. zöld-es, veres-es, hossz-as stb. Képez számos helyneveket, leginkább olyan gyökök- és törzsekből, melyek l, n, r, s, z hangokkal végződnek, mint: Tol-d, Szen-d, Szun-d, Ér-d, Udvar-d, Tömör-d, Kakas-d, Farkas-d, Nyáras-d, Köpös-d, Szepez-d. Ez utolsó osztálybeliekben az oda helyremutatón kivül a birtokosságot jelentő os, ěs értelme is rejlik, miszerint pl. Udvard, Kakasd, Farkasd, Nyárasd am. udvaros, kakasos, farkasos, nyáras hely. V. ö. ~AD, ~ED helynévképző. Innen hasonlék nyomán gyanítható, hogy a többi nemüekben is az os, ěs képző módosítványa rejlik, pl. hol-d = holos, azaz hószinű v. halvány, fehéres égi test, hó-d = hovas, hószinű homlokfoltos állat stb.
