~ECS
~ECS, zárt hangon ÉCS, kics. névképző, pl. köv-ecs, big-ecs, szeg-ecs; ~ke másik kicsinyítővel öszvetéve ~ecske: meny-ecske, kez-ecske, szék-ecske, bel-ecske; mellékneveknél is: szép-ecske; s számneveknél kett-ecske, négy-ecske.
Eléfordúl a török nyelvben is főneveknél dsik, csik s mellékneveknél rendszerént dse, cse alakban, pl. ana-dsïk anyácska, el-dsik kezecske, még az ez (am. kevés) toldással is el-dsikez, kezecske, at-csïgaz lovacska, úgy hogy Meninszky és Kollár szerént a k és g csak alig hallatszik, mintha volna el-ds-ez, at-cs-az. Melléknevek ak-cse fehérecske, udzsuz-cse, olcsócska, güzel-dse szépecske; de eléjön hosszabb alakban is: alcs-a-dsak (a törs alt) alacsonka, kücsü-dsek, kicsinke, az-dsïk v. az-a-dsïk kevesecske. Érdekes: az-csok (szószerént: kevés-sok) valamicske; semmi. V. ö. ~ACS, és ~KA, ~KE kicsinyítőket.
