EVET
EVET, v. EVÉT, (ev-et) fn. tt. evet-ět. Kisded emlős állat, melynek első lábain négy, a hátulsókon öt körme, s hosszú bozontos farka van, hasa fehér, a többi szőre pedig világos pej, s télen szinét szürkére változtatja. Igen élénk, s könnyü ugró állatka, az erdőkben lakik. Gyermekek nyelvén: mókus. (Sciurus). Néhutt: czibabó és csaj. Fris, mint az evet. Nehéz az evetet háznál megtartani. (Km.) Evet-könnyüséggel ugrándozni.
„Mint az evet felültében
Meg sem mozdul lágy nyergében.”
Meg sem mozdul lágy nyergében.”
Faludi.
„Jó lovára ismég mint evét fölugra,
De gyorsan sok török siete utána.”
De gyorsan sok török siete utána.”
Gr. Zrínyi Miklós.
