EVEZ
EVEZ, (ev-ez) önh. m. evez-tem, ~tél, ~ětt. Hajót, csónakot, ladikot stb. evezővel, evezőlapáttal húz, vontat. Öszvetételeiben tárgyesetet is vonz. Általevezni a Dunát v. Dunán. Béevezni a tavat vagy a kikötőbe. Elevezni. Kievezni a partra. Víz mentében, vagy víz ellen evezni. Átv. ért. mondják a madarakról, midőn repülnek, s szárnyaikkal evező gyanánt csapkodják a levegőt.
„Magas repülésre elindúlt sok szarka,
De heába evez, nem bírja a farka.”
De heába evez, nem bírja a farka.”
Faludi Ferencz.
