ÉGÉS
ÉGÉS, (ég-és) fn. tt. égés-t, tb. ~ěk. 1) Valamely testnek azon állapota, midőn tüzet fogva világít és melegít. Fa égése, gyertya égése. 2) Tűz, tűzveszély, midőn épületek s más jószágok a tűz martalékává lesznek. Az égés koldussá tette a helységet. 3) Az állati testnek szenvedő állapota, midőn a vérnek rendkivüli melegsége által mintegy kigyúlad. Bőr égése, száj égése.
