ÉGÖV
ÉGÖV, (ég-öv) ösz. fn. Tulajd. az éggömbnek azon része, mely két egyenközü körvonal között vagyon, s mely a napjárás közelsége vagy távolsága szerént határoztatik meg. Öt égöv vagyon: két hideg, két mérsékelt, és egy forró égöv. Ez átvitetik a földre is, mely szinte öt övre osztatik fel, az úgynevezett napforditók és földsarki körvonalak által. Forró égöv van a két napforditó között; mérséklett égövek a napforditók és földsarki vonalak között; hideg égövek a földsarki vonalak, és földsarkak között.
