ÉJFÉL
ÉJFÉL, (éj-fél) ösz. fn. Az éji időnek kellő közepe, azon időpont, mely a nap nyugta és fölkelte közepett van; midőn a nap az ellenkező félgömbön legmélyebben jár, s a mi láthatárunktól legtávolabb esik. Ellentéte: dél. Éjfél előtt; éjfél után. Éjfélt kiált az őr, vagy, kukorikol a kakas. Éjfélig virrasztani. Éjfélkor fölkelni.
„Kemény tél van, nagy zivatar,
Üvölt, ordít a felszél;
Tép, és szakgat, kapkod, csapkod,
S közel vagyon már éjfél.”
Üvölt, ordít a felszél;
Tép, és szakgat, kapkod, csapkod,
S közel vagyon már éjfél.”
Kisfaludy S.
