ÉLÉNK
ÉLÉNK, (él-énk) mn. tt. élénk-ět. Kiben az élet jelei fris mozgás, taglejtés, beszéd, szemjárás stb. által mutatkoznak; virgoncz, fürge. Élénk ifju, élénk szónok. Némely mozgékony testekről is: élénk szemek. Átv. ért. az érzékekre vagy lélekre különösen ható, erőteljesen működő. Élénk beszéd. Élénk színi eléadás. Élénk forgalom, kereskedés. Élénk város. Képzésre hasonló a szintén igékből származott félénk, nyalánk, nyulánk, falánk szókhoz. V. ö. ~ÉNK, képző.
