FÁD
FÁD, áth. m. fád-tam, ~tál, ~ott. Valamely nyulékony, öszvehajtható testet, eszközt, péld. kötelet, lánczot, fonalat, hosszú hálót öszvehúz. Fádják a hajósok a kikötendő hajó alattságait. A halászok fádják a vízből kihúzott hálót.
Rokon vele a szanszkrit badh, bandh és vat, vant, melyek öszvekötést, tekergetést jelentenek, továbbá a hellen πεδαω, latin pedio, német Faden, Band, binden stb.
