FÁKLYA
FÁKLYA, fn. tt. fáklyát. Vastag, ropogva égő gyertya, viaszból vagy szurokból, mely innepélyes menetek alkalmával, vagy sötétség ellen a szabad ég alatt használtatik. Fáklyákkal kisérni a halottat. Égő, viasz-, szurkos fáklya. Átv. ért. világossság, fény, derü. Az ész fáklyájánál vizsgálni valamit.
Idegen származásu szó; latinul fax, facula, svédül fakla, németül Fackel, vendül bakla, olaszul fiaccola stb.
