FÜR, (1)
FÜR, (1), elvont gyök, melyből fürdik, fürge, fris (= füris), fürj, fürt, fürkész szók és ezek származékai erednek. Legközelebbi rokonságban van a fér, för, for, valamint vir (virgoncz) gyökökkel, s a szapora forgás, ide-oda forgolódás, szabad, önkényes, kényszerűtlen mozgás fogalma rejlik benne, mint származékai is mutatják, s melyek különféle tájszólás szerént hangváltozva is használtatnak, pl. fördik, fěrdik, firgencz, (virgoncz). Továbbá hangutánzó gyöke fürész (tájszokásilag fírész nevű szerszám) szónak.
