FÜRGE
FÜRGE, (für-g-e) mn. tt. fürgét, tb. fürgék. Ami könnyen, frisen, élénken mozog, ide-oda fěrěg, forog. Tájszokásilag: firge. Fürge leánykák, fiúk. Fürge leány, mint a pereszlén. (Km.) Olyan fürge, mint az ürge. Átv. fürge ész, am. eleven, frisen gondolkozó ész. Különösebb rokonsága az alhangú forgó, finn viriä, virkiä, vöyräs.
