GAZEMBĚR
GAZEMBĚR, (gaz-emběr) ösz. fn. A becstelenítő magyar szók között legsértőbb, mely a németes hunczut (hundsfott) szóval egy fokon áll. Hunczut gazember. Czégéres, körmönfont gazember. Ott is terem a gazember, hol nem vetik. (Km.) Átv. értelménél fogva jelenti az emberek söpredékét, alját, mely, mint a gaz vagy szemét, semmi becscsel nem bir.
