GYOMOR
GYOMOR, (gyom-or) hangugrató fn. tt. gyomrot v. gyomort, tb. gyomrok. Az állati testekben levő, különösen a hasüregben fekvő s bőrtömlőhöz némileg hasonló belrész, mely a lenyelt eledeleket magába veszi és megemészti, azaz tápszerré változtatja, a többi használhatlan salakot pedig a végbélen kitakarítja. A kérődző állatoknak négyes gyomruk van. A madarak gyomrát különösen nevezik zúz-nak, (a dunai vidéken) vagy zúzá-nak (a tiszai vidéken). Szélesebb ért. a gyomor tája is, azaz a has környéke, gyomornak mondatik. Erős vagy gyönge gyomor. Émelygős gyomor. Teli vagy üres gyomor. Jó gyomra van, azaz jól emészt; átv. ért. sokat eltűr, elnyög. Gyomrát megterhelni. Éh gyomor. Éh gyomorra bort inni. Gyomra fáj a betegnek, s fogát húzza. (Km.). Átv. ért. föld gyomra, am. föld belseje. Nem használ az arany míg a föld gyomrában hever. (Km.) Gyomromból gyülölöm őt, am. lelkemből, szivem belsejéből, vagyis fölkeveredik a gyomrom, ha látom. V. ö. GYOM, elv. gyök.
