GYÖNYÖRŰ
GYÖNYÖRŰ, GYÖNYÖRÜ, (gyöny-ör-ű) mn. tt. gyönyörű-t v. ~et, tb. ~k v. ~ek. Mi a gyönyör anyagát magában rejti; gyönyört gerjesztő, pl. ami igen szép, igen pompás, fényes, kedves, szóval ami bel vagy kül érzékeinkre némi ellagyító, elolvasztó kellemmel hat. Gyönyörü drága ruhák, bútorok. Gyönyörű vidék. Gyönyörű ének, zene. Gyönyörű arcz, leány, ifjú. Gyönyörű beszéd. Gyönyörű gyöngy élet. Gúnyos nyelven ellenkező értelemben használtatik. Hát te gyönyörű madár, hol kószáltál? Ez bizon gyönyörü dolog!
