GYÜJT
GYÜJT, (gyü-ít) áth. m. gyűjt-ött, htn. ~ni v. ~eni. 1) Eredetileg am. eszközli, hogy többen együvé jőjenek, egy seregbe álljanak, egy helyre öszvemenjenek. Háborura katonákat gyüjteni. A népet templomba, piaczra gyüjteni. Begyüjteni a falusi nemeseket a megyei székvárosba. Egybegyüjteni a szétoszlott társakat. 2) Szélesb és átv. ért. egybe v. öszveszed, együvé v. öszvehord, egybe, egy rakásba, halomba takarít, öszveszerez. Pénzt gyüjteni. Könyveket, ritkaságokat, régiségeket gyüjteni. Télre valót gyüjteni. Aki nyáron nem gyüjt, télen agg ebűl bánkodik. (Km.). Aki nem gyöjt énvelem, az himt. (Münch. cod.). Különösen, 3) takarmányfélét, lekaszált szénát, tarlót stb. kapar öszve, és petrenczékbe, baglyákba rak. Szénát, tarlót gazt gyüjteni. Fölgyüjteni a rendén heverő kölest, lóhert, mohart.
Rokonságok a gyűl szót is ideértve, a szanszkrit kul, (am. egyesít, gyüjt), arab adsal (gyűl), török gel-mek, (jönni v. gyönni v. kelni) stb. szókkal; V. ö. GYÜ, a finn kokoan (gyüjtök) és kokoun (gyűlök) szók gyökeleme (ko) is idetartozónak látszik.
