HA, (1)
HA, (1), időt jelentő ih. s am. mikor, midőn, pl. Ha fölveszik is sír, ha leteszik is sír. Ha otthonn vagyok, jól érzem magamat. Ha magam vagyok, nem unatkozom. Ha bort iszom, fejfájást kapok.
„De ez leány ha születék,
Király honn nem leletteték.”
Király honn nem leletteték.”
(Katalin verses leg.).
Időt jelent következő öszvetett szókban: né-ha (né-mely időben), se-ha, so-ha (se-mikor), minden-ha (mindenkor), vala-ha (valamikor), oly-ha (oly-kor), most-ha vagy közbeszúrattal most-o-ha (= mostani), egyéb-ha (= egyéb időben); i képzővel: né-ha-i, se-ha-i, minden-ha-i, vala-ha-i. Ide tartozik a hái-bái, (tulajdonkép: ha-i bai) ikerszónak, s hajdan = ha-időn öszvetett szónak első része is.
