HAGYOMÁNY
HAGYOMÁNY, (hagy-om-ány) fn. tt. hagyomány-t, tb. ~ok. 1) Birtok, vagyon, jószág, mely valakinek halála után hátramarad, hagyaték. 2) A végrendeletnek egyes ága, vagyis a végrendelő által kikötött mennyiség, melyet az örökösök az örökségi tömegből bizonyos, megnevezett czélokra kifizetni tartoznak. (Legatum). 3) Nemzedékről nemzedékre általszálló, s szájról szájra adott történet, monda. Valamely nép történetét hagyományokból öszveirni. Némely egyház elve: a keresztény vallásnak egyik kútfeje a szentirás, másik a hagyomány. Valamit hagyományból tudni. Híven őrzött, vagy megcsonkított, elferdített hagyomány. 4) A Tatrosi codexben am. házasságtól elválás. Hagyománynak levele (libellus repudii).
