HALLÁS
HALLÁS, (han-l-ás) fn. tt. hallás-t, tb. ~ok. 1) Azon külső benyomásnak észrevevése és felfogása, melyet valamely hang a fülekre tesz, midőn a fülidegeket érinti. Az ágyu első hallására futásnak eredni. A tűzharang hallására elréműlni. 2) Jelenti azon érzékeket, melyek a hangot felfogják, vagyis füleket. Jó hallása van. Fínom, tiszta hallás. V. ö. HALL.
