HALLGATÁS
HALLGATÁS, (han-l-og-at-ás) fn. tt. hallgatás-t, tb. ~ok. 1) Cselekvés, midőn valamire füleinkkel figyelmezünk. Egyházi beszéd, szent mise hallgatása. 2) Ellentéte a beszédnek, szólásnak, zajnak; csend. Amint ő szólani kezdett, legott nagy hallgatás lőn. 3) Titoktartás. Ajánlom önnek a hallgatást. 4) Törv. ért. büntetés neme, midőn a törvényben meghatározott okok miatt, valamely ügyvédnek pereket vinni megtiltatik. Hallgatásra itélt, (silentiarius).
