HALLGATÓZIK
HALLGATÓZIK, (han-l-og-at-ó-oz-ik) k. m. hallgatóz-tam, ~tál, ~ott. 1) Mások beszédét titkon, alattomban kilesi. Ablak alatt, ajtón kivül hallgatózni. 2) Szélesb ért. fülel, suttonban megfeszíti halló szereit, hogy valamely szót, neszt stb. halljon. Hallgatózik a lesben ülő vadász. Hallgatóznak az éjjeli őrök. Hallgatózik a lopni készülő tolvaj. Kulcslyukon hallgatózni.
