HÁR
HÁR, (ho-ar v. ho-kar, V. ö. HAR); elvont törzs, melynek gyöke a felületet, tetőt jelentő ho (haj, héj), egybeolvadván az r hanggal, vagyis ar vagy har szótaggal, az egész jelenti valamely tárgy felületének érdes, sérző, horzsoló, karczoló, hersegő voltát vagy működését. Származékai: hárít, hárúl, hárs, hártya stb. Megvan a latin cortex, szanszkrit karsz vagy kart (választ, hasít), honnan: karttisz (bőr), hellén κρως stb. szókban, s rokona magyar vékony hangu kéreg szó kér törzsével is.
