HARÁCS
HARÁCS, (har-ács) fn. tt. harács-ot. Egyezik vele hangban a török kharads, mely adót jelent azonban a magyar har gyök egészen hasonló zsar gyökhöz (zsar-ol szóban), valamint sar gyökhöz is (sar-cz szóban), s ezt eredetére nézve épen nem lehet azonosnak tartani a német Brandschatzung szóval, melynek utóbbi részében: Schatzung, egész családját ide értve, (ú. m. Schatz, Schaten kiavult szókat), a lényeges r hang, mely jelenti főképen a horzsolást, sértést, rovást, irtást, (V. ö. HAR gyök), mindenütt hiányzik. Eredeti jelentése tehát általán zsarolás, és ami ezzel együtt jár: dulás, pazarlás. Innen némely régi iratokban eléfordúl zsákmány, erőszakos adó (v. sarcz), továbbá árverés, végre pazarlás, fecsérlés értelemben. (Kresznerics szótára). Harácsot vetni a meghódított városra, tartományra, népre. Harácscsá lett minden vagyona. ,Harácsol’ származék utóbbi jelentésével (elharácsol), egyezik dál v. herdel is.
