HAVAS, (1)
HAVAS, (1), (hav-as) mn. tt. havas-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Hóval födött, takart. Havas bércztetők, házfödelek. 2) Hóval bővelkedő, kevert. Havas tél. Havas idő, havas eső. 3) Holdas, hóbolygó, alvajáró; hóbortos. „Uram, irgalmazjh en fiamnak, mert havas.” Tatrosi cod. 4) Átv. ért. ősz hajú, fehér hajú. Havas fej. 5) Havi tisztulásban levő vagy szenvedő.
