HU, (1)
HU, (1), hangutánzó gyök, mely tompa, mély fuvó hangot fejez ki, s megvan a hucs, huh, huj, húny, hup, hur, huty hangutánzó törzsökökben, továbbá a huall, hull, hupog, hurgya, hurogat, hurút, husáng, húgy, húr stb. származékokban. Vékony hangon hü, innen: Hu bele v. hü bele Balázs, lovat ád Isten. (Km.). Jelent általán tompa lehelést, pihegést, fuvást. Különösebben ütés, esés által okozott hangot, s rokon vele az utóbbi esetben zu (zuhog, zuhan).
