HUCS
HUCS, (hu-cs) indulatszó, melylyel a disznókat szoktak hajtani, kergetni. Hucs ki disznó a buzából. (Kanászdal). Vékony hangon: hücs. A Hegyalján huj. Ugyanitt a ludat hajtják hucs szóval. Élünk vele továbbá, midőn azt akarjuk jelenteni, hogy valami eltünt, elveszett, oda van. Hucs! oda van. Máskép fucs. V. ö. HUTY.
