IBLANY
IBLANY, (ibol-any) fn. tt. iblany-t, tb. ~ok. A vegyészetben a fémdékek vagy fémdedek (Metalloidea) osztályába tartozó vegyelemek egyike, mely közönséges hévmérsékletnél szilárd, szürkésfekete szinű, fémfényü test, de hevitve pompás sötét ibolyakék szinű gőzökké változik, s innen nyerte iblany nevezetét. Felfedezte 1811-ben Párizsban Courtois nevü sziksógyáros, Gay Lussac híres párizsi vegyész pedig kikutatta sajátságait, s felismerte mint elemet, s a görög ιϖδηζ = violaszinű szótól Jodiumnak nevezte el. Az iblany a gyógyászatban igen nagyra becsült szer, némely készitményei pedig nevezetes szerepet játszanak a fényképészetben (photographia). Török József tanár. Öszvetételei: Iblanygőz. Iblanykenőcs. Iblanynedv. Iblanysav.
