ID, (3)
ID, (3), elavult vagy elvont fn. mely hajdan innepet (id-napot) jelentett, s megvan a perzsa ‘íd, szanszkrit íd (innepel, énekel), hellén αειδω, ωδη szókban. A magyarban azonosnak látszik di gyökkel, melytől dísz, dics stb. is származik; innen idv, annyi mint dív, divó. Más származással és értelemmel bír az ideg, idegen, idő, idom szókban, melyek elemzését l. saját helyeiken. V. ö. különösen INNEP, IDV és IDOM.
