IGĚN
IGĚN v. IGEN, (ig-én) nyomatos kifejezés mind nevek, mind igék, sőt határozók előtt is. 1) Terjedelmesen, egész kiterjedésben, kitünőleg, nagyon. V. ö. ~IG. Igen szép, igen rút. Igen erős, igen beteg. Igék előtt: igen siet, igen sír, igen nevet. A dögvész igen uralkodik. „Ighön beszélik és bizony (bizonyos, igaz), hogy Bosznába, Szerembe, Budára, Temesvárra élésérth parancsolath menth.“ 1558-diki levél. Szalay Á. gyüjt. Igehatározók mellett is: Igen gyakran, sokszor, szépen, jól, dicséretesen, igen hamar. Kettőztetve: igen-igen. ,Is‘-sel együtt am. szerfölött, kelletén túl. Ezen beszéd igen is hosszú. Mint több más nagyító szó, néha ellentétben áll azon szóval, melyet meghatároz, pl. igen kicsin (nagyon kicsin), igen alacson (nagyon alacson) stb. Még nyomatosabb kifejezés végett fölveszi a ,nagyon‘ szót. Igen nagyon szép. Igen nagyon örűl, búsúl, haragszik. 2) Állító, erősítő kifejezés, s am. úgy van! igaz! Latinul sic, sínai nyelven jan (vere, ita est). Ez értelemben azonos igyen szóval és magában csak kérdés után áll, pl. Megjöttél már? Igen. Nyomatosabban: igenis. Kitakarítottad a szobát? Igenis. Nyomosbítók ezek is: igenám, igenbizon. Némi részben eltérést fejez ki: igenúgy. Az erdélyies vagy igen, (néhutt: vaj igen), am. de igen vagy sőt igen. Még sem olvastad el a hirlapot? Vagy igen. Némely névragokat is fölveszen: igent mondani, igennel válaszolni. Ezen második értelmü igen szótól származik igenleg, igenleges stb.
