IGĚNLEGĚS
IGĚNLEGĚS, (ig-ěn-leg-és) mn. tt. igěnlegěs-t v. ~et, tb. ~ek. Észtanilag oly itéletről mondjuk, mely által a kérdés alatti tulajdonságot az alanyról állítjuk, vagyis melyben a mondomány az alanynyal megegyezik, pl. Ez a fal fehér. Ellentéte: nemleges v. tagadó, v. tagadólagos. Szélesb ért. am. létező, való, pl. Igenleges haszon, jövedelem (positiv).
