ISTÓK
ISTÓK, férfi kn. tt. Istók-ot, harm. szr. ~ja. Köznépi nyelven az István névnek nagyatott módosítása, s felnőtt emberekről mondjuk. Istók bátyám. Gúnynévül is használtatik, s néha bolondot jelent. Bekukkantott, mint bolond Istók Debreczenbe. (Km.). Kinek Isten nem adja, Kovács Istók meg nem koholja. (Km.). Mindenüt Istók. Eredj te Istók.
