ISTVÁN
ISTVÁN, (hellén-latin Stephanus-ból eredett, jelentése: koszorú); férfi kn. tt. István-t, tb. ~ok, harm. szr. ~ja. Stephanus. Sz. István király.
„Ah! hol vagy magyarok
Tündöklő csillaga!
Ki voltál valaha
Országunk istápja?
Hol vagy István király?
Téged magyar kiván,
Gyászos öltözetben
Te előtted sírván.
Tündöklő csillaga!
Ki voltál valaha
Országunk istápja?
Hol vagy István király?
Téged magyar kiván,
Gyászos öltözetben
Te előtted sírván.
…
Tekints István király!
Szomorú hazádra,
Fordítsd szemeidet
Régi országodra.“
Szomorú hazádra,
Fordítsd szemeidet
Régi országodra.“
| Régi szent ének. (Erdélyi J. gyüjt.). |
Több helységek neveztetnek róla, u. m. Istvánfalva, Istvánháza, Istvánmegye, Istvánvágás, Istvánd, Istvándi, Istvántelke (Pest határában) stb.
