ÍM, (1)
ÍM, (1), indulatszó, gyökeleme a közelséget mutató i, mint ezen öszvetételek is imide, imitt, imígy, iminnen, imilyen mutatják, melyeknek a távolabbságot jelentő amoda, amott, amúgy, amonnan, amolyan felelnek meg. Ezzel szoktunk másokat felszólítani, figyelmeztetni, hogy bizonyos helyre vagy tárgyra nézzenek, s am. ni, la. Ímhol, am. ím ezen helyen, ím itt. Ímhol az ember (ecce homo), azaz nézzétek az embert. Ím már itt vagyok, am. nézzetek ide, már itt vagyok. Ím majd itt leszek, am. lássátok, majd itt leszek. Értelemre és hangra megegyezik vele a héber im, s a latin en.
