ÍV, (1)
ÍV, (1) v. IV, (1), elvont gyök, melytől mély hangu képzőkkel ívik, ívás, ivadék, ivar szók származnak. Jelent halikrát, haltojást, mennyiben párosodás által termékenynyé lesz, továbbá ezen tojásnak származékát, magzatát. Rokon vele elsőbbi értelemben a latin ovum, görög ωον, német Ei, franczia oeuf, cseh weitz, szláv jajczo, vajczo stb. Szélesb ért. más állatok, különösen emberek magzata, szülötte; j előtt keményebben ejtve: if, honnan ifj, ifju származik, s megfordítva fi. Alkalmasint innen származik: férj, azaz íverő (ivar).
